Korábban több bejegyzésben írtam arról, hogy Matolcsy, mint gazdasági miniszter, a tényleges eredményeket (növekedés, fiskális stabilitás, infláció, munkanélküliség) tekintve nálam nem bukott figura, bár sikertörténetről nehéz lenne beszélni. Az említett mutatók esetében ugyanis legalább annyit sikerült elérnie, hogy a régiós versenytársakhoz képest a 2004-2009 közötti látványos leszakadásunk megállt, vagy ha úgy tetszik, a régió "hozzánk romlott", ezzel párhuzamosan pedig - nyugdíjpénzek nélkül is - egy relatíve feszes fiskális politikára álltunk rá. Végre.
Megválaszolhatatlan kérdés azonban, hogy unortodoxia nélkül, egy igazi mainstream szürke eminenciással mit értünk volna el. Mert az unortodoxia nem elsősorban elvi kérdés. Nem közgazdaságtan, hanem politika. Matolcsy unortodox megoldásai mögött ugyanis olyan pofon egyszerű politikai kérdések álltak, mint:
Kitől vegyünk el többet, az "emberektől", vagy a nagy piaci szereplőktől? Ha a nagy piaci szereplőktől, akkor kik legyenek a rossz fiúk? - Nyilván azok, akik rövid távon nem tudnak elmenni, mint a bankok, vagy az energiacégek.
Nem elvi szabadságharc volt itt, hanem forintosítható választások valós alternatívák között. Politikai természetű alternatívák között. Hogy megérte-e, nem lehet megmondani. Ahhoz arra a kérdésre kellene válaszolni ugyanis, hogy:
Az unortodox megoldások nélküli alternatíva mekkora többletterhet jelentett volna a társadalomnak, és ezért cserébe mekkora többlet-növekedés, reál-és pénzpiaci pozitív változás (értsd: alacsonyabb kamatok, több beruházás) lett volna a jussunk?
A magam részéről én nem igazán tudom elképzelni, hogy jelentősen a régiós átlag feletti növekedést tudtunk volna elérni unortodox megoldások nélkül - ellenben ezekkel a megoldásokkal gyakorlatilag az átlag körül mozgunk. És közben a nagyrészt külföldi szereplőkből álló bank- és energiaszektor törvényi kényszer hatására nem tudta kivinni a megszokott 15-20% közötti "tizedet" az országból.
De hosszú távon ez nem tartható, a vak is látja, az infrastruktúra talán 2-3 év alatt nem, de 10 év alatt le fog épülni, így Varga Mihály megnyugvást hozhat annak a pár beruházónak, aki még el tudja képzelni, hogy szakíthat Magyarországon valaha.
Na de mi lesz Matolcsyval? Az NGM-ben talán elfogadható volt egy a kormány céljaiért maximálisan kiálló, makacs politikus arc, na de a jegybankban? Nehéz elképzelni, hogy pálfordulás következne be valaki személyében ilyen gyorsan. Látható, hogy más sem hisz a mesékben:
Március elseje, Matolcsy bejelentése óta jelentős (3,22%) forintleértékelődés bontakozott ki, míg a régiós devizák - a román lejt kivéve - gyakorlatilag stabilan tartották az értéküket. És közben elindult a Nemzeti Bank NGM-esítése: azaz elkezdték a főosztályokat NGM-es katonákkal feltölteni, és egy tanulmányverseny keretében megindult a munkatársak belső zsarolása, lelki megvesztegetése is. Na persze ne legyünk naivak: a lecserélt vezetés sem maga a kétlábonjáró függetlenség, a szakmaiság és erkölcsösség szobra volt, de azért itt lehet egy nagyságrendbeli különbség.
Mert amíg a gazdasági miniszteri poszt megtűr egy a kormányhoz és a kormányzó párthoz maximálisan lojális vezetőt - emlékezzünk Veres Jánosra, vagy László Csabára -, addig a jegybankál erre még nem volt precedens. Ugyan lehetett tudni korábban is, hogy Járai vagy Simor szíve melyik táborhoz húz inkább, őket "mérsékelt fideszes", és "mérsékelt szoci"-ként definiálhattuk, akiknek jellemzően volt önálló álláspontjuk, és helyenként tényleg aszerint cselekedtek. Matolcsy alapvetően másképp működik: fő motivációja nem a személyes siker, a jó szakmai teljesítmény, hanem a maximális lojalitás. Ezért simán benne van a pakliban, hogy a választások előtt hadra fogja a jegybank arzenálját - a kormányzó párt rövid távú, választási céljainak alárendelve azokat. Erre még nem volt precedens.
És ettől félnek a forint piacán is. Joggal. Én a londoni elemzők helyében a magyar piacot nem gazdasági, hanem politikai elemzőkkel figyeltetném - mert ide már rég nem makroelemzők kellenek, sokkal több értelme vanmegkérdezni Török Gábort.
