A polgári Magyarország csak egy politikai termék, egy ócska szlogen? És ha igen, még mindig ez a fő termék? Érezhetően az erős, autonóm polgári közép építése már régen lekerült a napirendről. Vagy eredetileg sem gondolták komolyan a kitalálói? Egyáltalán: mit jelent a polgári közép, mit jelent a polgár fogalma, és mit veszít az ország, ha egyetlen politikai erő sem tűzi újra napirendre a polgári Magyarország koncepcióját? 

Az elmúlt hónapokban olvastam néhány inspiráló könyvet a témában. Az egyik egy tanulmánykötet: 
Hegymenet - Társadalmi és politikai kihívások Magyarországon (Osiris, 2017), a másik pedig Acemoglu és Robinson Why Nations Fail: The Origins of Power, Prosperity and Poverty c. könyve. Bátran ajánlom mindenkinek ezeket!

A fenti kérdések maradéktalan megválaszolása nélkül álljon itt néhány idézet az említett könyvekből, lazán kapcsolódva a polgárosodás, illetve az azt serkentő intézményrendszerek működéséhez. 

Gyurgyák János: Uralja-e a jövőt, aki a múltat uralja?
Hegymenet, Osiris, 2017

"A modern kori nyugat-európai politikai és hatalmi stabilitás és gazdagság mögött ott áll a hosszú idő alatt organikusan létrejött, alapvetően teljesítményelvű, meritokratikus, azaz az állandó versenyt elfogadó, az államhatalomtól független, egzisztenciálisan nem kiszolgáltatott, erős és öntudatos polgári réteg, amelynek gerincét a vagyoni-tulajdonosi polgárság (Besitzbürgertum) alkotja, s ezt egészíti ki nagyobbrészt a magánszférában, kisebb részben az állami adminisztrációban tevékenykedő, s szintén anyagi függetlenséget élvező műveltségi polgárság (Bildungsbürgertum). A polgár fogalma tehát alapvetően négy dolgot jelent: egyrészt a vállalkozói-tulajdonosi réteget, másrészt jelenti a polgári életmódot, a polgári kultúrát s az azt lehetővé tevő anyagi függetlenséget, harmadrészt jelenti a polgári értékrendet és polgári erényeket, amelynek alapja a szabadság, azaz a mindenkori államhatalomtól való függetlenség, s végül jelenti a civil társadalmat s az ezt lehetővé tevő polgári jogrendszert."

"Minden tulajdonátrendezés megteremti az 'aladárokat', azaz azt a réteget, amelyik csak a körülmények, s nem saját képessége, tehetsége miatt kerül kiváltságos helyzetbe.  Ez a folyamat azonban ellentmond magának a polgári berendezkedés alapeszméjének, a versenyszellemű meritokratikus társadalomnak, mert nem valódi polgárokat teremt, hanem bár polgári nívón élő, mégis a hatalomtól függő alattvalókat, hűbéreseket. A lojalitás, a személyes kapcsolati háló fontosabbá válik a teljesítménynél. Továbbá az 'aladárok' miatt a valóban rátermettek könnyen választhatják a 'kivonulás' stratégiáját, ami az országhatárok nyitottsága miatt ma - nem úgy, mint a szocializmusban - nem ütközik különösebb akadályba. A tulajdonosi átrendezés szükségszerűen két (...) osztályt hoz létre, az átalakítók csoportját és magukat a veszteseket, az átalakítandók rétegét. A tulajdon sérthetetlenségének és a jogállamiság, a jogbiztonság elvének megsértése végül elbizonytalanítja magát a létrehozandó polgári közepet, hiszen mindenki azt a tapasztalatot szűrheti le az eseményekből, hogy 'mindez velem is megtörténhet'. A költségvetési és az európai támogatási források megcsapolása révén keletkezett vagyonos rétegből soha nem lesz a tulajdont hatékonyan működtetni kész polgári közép, s a rendszer bukásával maguk is eltűnnek a történelem süllyesztőjében. Ez a tulajdonátszabási folyamat tehát egy olyan lejtő, amelyen nehéz megállni, ha nem is lehetetlen. Ennek a lejtőnek a legalján semmi más nem vár ránk, csupán a magyar polgárosodás immár ötödik nekirugaszkodásának az újabb kudarca."

Daron Acemoglu and James Robinson
Why Nations Fail: The Origins of Power, Prosperity, and Poverty (2012)

"Nations fail today because their extractive economic institutions do not create the incentives needed for people to save, invest, and innovate. Political and economic institutions, which are ultimately the choice of society, can be inclusive and encourage economic growth. Or they can be extractive and become impediments to economic growth. Nations fail when they have extractive economic institutions, supported by extractive political institutions that impede or even block economic growth."

“Economic institutions shape economic incentives: the incentives to become educated, to save and invest, to innovate and adopt new technologies, and so on. It is the political process that determines what economic institutions people live under, and it is the political institutions that determine how this process works.”

És végül egy idézet az EU-s támogatásokhoz kapcsolódóan:

"The idea that rich Western countries should provide large amounts of “developmental aid” in order to solve the problem of poverty in sub-Saharan Africa, the Caribbean, Central America, and South Asia is based on an incorrect understanding of what causes poverty. Countries such as Afghanistan are poor because of their extractive institutions — which result in lack of property rights, law and order, or well functioning legal systems and the stifling dominance of national, and, more often local elites over political and economic life. The same institutional problems mean that foreign aid will be ineffective, as it will be plundered and it is unlikely to be delivered where it is supposed to go. In the worst-case scenario, it will prop up the regimes that are at the very root of the problems of those societies."