A társadalmi problémákkal való küzdelem alapvetően az állam feladata, hiszen a változások gyakran nem forintosíthatóak, az eredmények emberi életekben, és nem pénzben mérhetőek. A múltkor olvastam egy olyan törekvésről, ami az adakozás örömét és a kőkemény profitérdekeket megpróbálja összekötni. Furcsán hangzik, tudom, de talán működik: a "szociális kötvény" (social impact bond).

Hogy működik?

Vegyünk alapul egy kellően lehatárolható, és mérhető társadalmi problémát. Például: visszaeső bűnözők. A visszaeső bűnözők esete kellően lehatárolható és mérhető, mert részletes adatokkal rendelkezünk azokról, akik ültek, akik visszaestek, akik megint visszaestek, és azokról a "kevesekről", akik szabadulásukat követően jó útra tértek, nem raboltak, nem erőszakoskodtak, vagy nem gyilkoltak többé. Lényeges, hogy az adott társadalmi problémáról megfelelő időtávra visszamenőleg rendelkezzünk statisztikákkal: azaz relatíve nagy megbízhatósággal váljon kimutathatóvá a változás.

Ha megvan a törekvés egy probléma megoldására, vagy egy bizonyos társadalmi változás elindítására, a közszféra szereplői (egy minisztérium például) általában elkezdenek kotorászni a költségvetés nem létező rejtett forrásai között. Általában ilyenkor megpróbálnak forrásokat elkülöníteni a költségvetésben az adott program megvalósítására. A költségvetés azonban egyre kevesebb forrást tud biztosítani a változásokhoz, mert a nagy ellátórendszerek fenntartása növekvő hányadát viszi el az utóbbi időben apadó forrásoknak, vagy ha meg is van a forrás, a programok gyakran kudarcot vallanak, és a nagy ováció melletti indulás után rengeteg pénz eltüntetésével, csendben halnak el.

A szociális kötvény működési elve a következő: a társadalmi probléma megfogalmazását követően a kötvény "befektetői" szerződésben rögzített ígéretet kapnak az államtól, hogy a költségvetés milyen eredmények teljesülése esetén fizeti meg a kötvény tőkerészét és kamatait. Például, ha cél, hogy 10%-kal csökkenjen a visszaeső bűnözők aránya a következő 2 évben, az illetékes minisztérium kötvényeket bocsájt ki, melyben a cél teljesülése esetén a befektetés értékének és kamatainak visszafizetését ígéri. 

Mennyit ér meg az a társadalmi változás az államnak? Nyilván a visszaeső bűnözőket valamilyen börtönben kell elhelyezni, aminek költségei pontosan számszerűsíthetőek, emellett aki ül, az nem dolgozik, azaz a börtönben való elhelyezés költségei mellett a munkát terhelő járulékok sem folynak be az államkasszába. És ez még csak a jéghegy csúcsa: a bűnözés elszenvedőinek anyagi kára és lelki sérülései, a rendőrség munkája, és minden, a bűnözéssel járó sérülés, félelem, és bosszúság a költségeket növelik. Ezek alapján az állam hozzávetőlegesen meghatározhatja, hogy mennyit érhet meg neki az adott cél teljesülése, azért mekkora kamatot fizet.

Kik a szereplők?

Röviden: a központi kormányzat meghatározza a problémát és a célokat, egy beékelődő "projektmenedzser" intézmény befektetőket és lebonyolítókat keres: a befektetők pénzt hoznak, a szolgáltatók szakértelmüket adják a programhoz. A célok teljesülését egy független szakértő szervezet ellenőrzi, ez alapján az állam fizet, vagy nem fizet - függően attól, hogy a célok teljesültek-e.

A lényeg

A kötvénnyel tulajdonképp a magánszféra (elsősorban adakozni egyébként is szerető iparmágnások és pénzemberek) előre megfinanszírozzák a társadalmi célt, és mivel érdekeltek a célok teljesülésében, rajta tartják szemüket a megvalósításon. Magát a programot, illetve annak végrehajtását ezt követően - akár teljes mértékben profitorientált - szolgáltatók dolgozzák ki, illetve végzik el, így a finanszírozó és a megvalósító személye elválik. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a finanszírozó nem tesz meg mindent a célok teljesülése érdekében, hiszen a saját pénze múlik rajta. Az egész konstrukció lényege, hogy a társadalmi problémák megoldásába való befektetés terhét és kockázatait részben levegye az állam válláról, és olyan professzionális befektetőkre bízza, akik célorientáltak, valamint pénzügyi érdekeik és társadalmi érzékenységük miatt motiváltak is a megvalósítás sikerében. Ami a legfontosabb ebben: az állam csak akkor fizet, ha a társadalmi célok teljesültek. 

És hogy ki az a barom, aki ilyen aszimmetrikus kockázatok mellett megvenne egy szociális kötvényt? Nem tudom. Ha nekem lenne 100 milliárd forintom, és életem végefelé már kevésbé érdekelne, hogy a következő évben mennyivel lehetnék gazdagabb, sokkal inkább bele akarnék tenni valamit a társadalmi rendszerbe - mintsem kivenni abból. Persze, mondhatnám, hogy átutalok civil szervezeteknek évi 2 milliárdot jól elosztva, de mondhatnám azt is, hogy ötször ennyit, évi 10 milliárdot különítek el társadalmi célokra, annak reményében, hogy ezt a 10 milliárdot a célok teljesülése esetén újra meg újra visszaforgathatom a rendszerbe. Utóbbi megoldás inkább vallana az üzleti gondolkodásra, márpedig egy üzletembertől mit is várhatnánk?! A cél a lényeg, a cél a lényeg.

Persze, az Ég óvjon minket attól, hogy az angol, vagy az amerikai kormányzathoz hasonlóan a magyar kormány is ilyesmibe fogjon. Mert mi történne? Transzparens megoldások helyett a minisztériumok "fusiba" kötvényeket bocsájtanának ki, 15-20%-os hozamokat ígérnének, szűk baráti körnek adnák el őket, és garantáltan fizetnének. A cél érdekében a statisztikai adatok manipulációja sem maradna szárazon. Mert a korrupció itt örök, a módszer mindegy. Sajnos, evvan.