Lázár János, az önjelölt offshore-ügyi biztos kommunikációs harcot indított a svájci számlákon pihenő magyar offshore vagyon ellen. Nem férhet hozzá kétség, hogy ha Obama, vagy Merkel nem tudott komolyabb eredményeket elérni a banktitkok feltörésének ügyében, akkor Lázár János sem fogja megregulázni Svájcot. Szerintem elég egyértelmű, hogy a ez egy kommunikációs trükk, és Lázár befelé üzent, sőt meg merném kockáztatni azt is, hogy még a diplomáciai kapcsolatokat sem veszik fel Svájccal az ügyben. A profi Fideszes politikai tematizálás következő mestermunkáját láthatjuk, ami megágyaz majd az "offshore-lovag" Simor András utolsó hónapjainak.

De nem ezért írok. Azért írok, mert eszembe jutott egy nem túl komplikált összeesküvés elmélet a svájci módszerről. Amolyan felvetés, mert sem a monetáris politikához, sem a nemzetközi adózás trükkjeihez nem értek különösebben.

A tények: dereguláció és a svájci offshore

Volt az elmúlt cirka 30 évben egy deregulációnak nevezett folyamat, ami a határok lebontásával, a kereskedelem szabadságának erősítésével (vámok leépítése), és a pénzügyi határok elmosásával járt. A deregulációból a közgazdasági elméletek szerint "mindenki" profitálhatott.

A globalizáció katalizátoraként működő dereguláció a pénzpiacokon gyorsan végbement. Ma egy pénzügyes globálisan gondolkodik, oda tologatja a pénzét, ahol a kockázat/hozam arány a legjobbnak tűnik. Azaz "olcsó a profit". Ha bemegy az ember az OTP-be, a kedves zöld nyakkendős hölgy egy villámkattintással vehet kínai részvénycsomagot, egy kis orosz bankpapírral megfejelve. (persze ezek már be vannak csomagolva  befektetési alapokba)

Lényeg a lényeg, pénzügyi határokról nem igen beszélhetünk, a forró pénz viszonylag gyorsan keringhet a rendszerben. Így egy fapados kis céget sem drága bejegyeztetni Svájcban, valami rozzant épületbe, ahol legalább 5000 másik cég van bejegyezve. Lehet, hogy épp a Coca-Cola Germany Gmbh mellett lesz a postaládánk! Hát nem motiváló? Ezután már csak nyitnunk kell egy számlát a UBS-nél és már mehet is a buli, aminek a részleteiről egy a témában járatos, könnyen fellelhető pesti ügyvéd tudna nyilatkozni.

Mi maradjunk a makro szemléletnél. Szóval az újra lapossá váló Földön vannak olyan országok, adóparadicsomok, ahol egyrészt nem kérdezik, hogy "honnan van", másrészt éppen annyi adót vetnek ki rá, amire az ember még azt mondja: "lazán megéri". Egy megbízható amerikai stratégiai tanácsadó cég, a Boston Consulting becslése alapján Svájc volt a világ legnagyobb adóparadicsoma 2009-ben.

Láthatjuk, hogy mintegy két trillió, azaz 2000 milliárd dollár pihen a svájci bankoknál abból a pénzből, ami adóoptimalizálás céljából került oda valamikor. Ez az összeg a magyar GDP potom 15-szerese (440 ezer milliárd Forint), azaz 15 évig kellene termelnünk evés-ivás nélkül, hogy ennyi pénzt összeszedjünk.

Persze ennek a pénznek csak töredéke származik Magyarországról. A kormány becslései szerint a "jobb években" évi 250 milliárd Ft hagyhatta el az országot hegyvidéki tájakat keresve.

A svájci jóléti rendszer alapja

Anélkül, hogy Bogár László-i "magasságokat" céloznék meg, fussuk végig gyorsan, hogy mi történhet a svájci számlákon pihenő offshore vagyonnal. A példa kedvéért tegyük fel, hogy van összesen 1000 milliárd forintnyi magyar forrás a svájci "offshore számlákon".

Azt tudjuk, hogy ha egy bank betéteket gyűjt, akkor pénzt nem teszi be egy nagy széfbe, mint szegény hülye Dagobert bácsi, hanem intenzíven használja azt. Egy ígéretet ad, hogy az ügyfél vissza fogja kapni az összeget azon nyomban, amikor szüksége van rá. A svájciak elég jók ebben, az ígéretüknek sokan hisznek. Na de mit tehet a pénzzel a UBS, és a többi svájci bankóriás?

Mivel Svájcban univerzális a bankrendszer, ami azt jelenti, hogy a kereskedelmi banki és a befektetési banki tevékenység nincs törvényileg szétválasztva (mint mondjuk Angliában), ezért a bank gyakorlatilag bármit megtehet az ott parkoló pénzzel. Azzal a pénzzel, amire minimális, 0-hoz közelítő kamatot kell csak adnia, hiszen a svájci jegybanki alapkamat 0 és 1% között mozog mostanában. Egyébként is, aki offshore céget csinál Svájcban, az nem kedvező kamatkörnyezet miatt teszi, elég, ha nem zaklatja az adóhivatal!

Tegyük fel, hogy az alpesi országba csőstül özönlik be a pénz a volt kommunista országok nem túl hazafias, de adózni még kevésbé akaró üzletembereitől. Ez közelít a valósághoz. Mivel univerzális a bankrendszer, így a bankszámlákon elhanyagolható kamatért cserébe a bank akár biztos hozamot ígérő kelet-európai államkötvényeket is vehet. Mondjuk feltankolhat évi 9%-ot hozó magyar államkötvényből. Praktikus, nem? Sőt, mivel a magyar csóka pénzéből magyar államkötvényt vesz, így visszajuttatva az adóelkerülésből származó pénzeket magyarhonba, akár jó szándékáról, adakozó hozzáállásáról is tanúbizonyságot tehet. A bank így évi 7-8%-ot könnyen, nagyobb kockázatvállalás nélkül tehet zsebre, magyar pénzekből.

De van itt egy kis probléma. A kelet-európai országok, így Magyarország felzárkózását is az segítené, ha az itt megkeresett pénzek itt adóznának, és nem kellene hitelt felvenni. Így az, ha visszacsöpögtetik a kicsábított pénzt hitel formájában, nem sokat segít rajtunk. Ez az 1000 milliárd eléggé hiányzik a magyar gazdaságból. És az a másik 1000 is, ami Cipruson, és a Kajmán-, illetve Azori szigeteken "pihen" - vagy épp dolgozik!

És mi ebben az összeesküvés elméletben az igazán nagy szemétség? Az, hogy egy ország kamatkörnyezete csak nagyon lassan tud mérséklődni. Hogy 0% körüli kamatokról beszéljünk, ahhoz Magyarországnak 100 év állhatatos munkája és töretlen fejlődése kellene. Ha kimegy az országból az adózatlan/alig adózott lóvé, akkor a felzárkózás is sokkal nehezebb lesz, marad az államkötvény kamata 8-9% között, amivel 1000 milliárdos összegen a svájci bankárok évi 80-90 milliárdot keresnek. Mindezt persze devizában.  (az infláció itt nem játszik, mert az a "kamatparitás elve" alapján szépen beépül az árfolyamba, így ezt a kockázatot is kivédik)

A jólétszivattyú

De egy igazi összeesküvés-elmélet csak akkor jó, ha az egész világra érvényes tanulságokat tartalmaz. Ezért ne álljunk meg itt! Gondoljunk az afrikai nyomor szemétdombjának tetején élősködő kiskirályokra. Gondoljunk a thai kurvákat futtató milliárdos stricikre. Vagy gondoljunk a keményvonalas droghálózatokat működtető félistenekre, és a szomáliai mészárláshoz elengedhetetlen fegyverbeszállító atyaúristenekre. Nem csak tisztes cégvezetőknek, pár milkáért mutyizó magyar offshore-lovagoknak van svájci bankszámlája. A nagykutyáknak is van. És hova megy az ő pénzük? Etióp állampapírokba, 20-30%-os kamaton. A különbözet a banké.

A svájci gazdaságot, és brutális jólétet (a minimálbér közel 1 millió Ft) nem az ipar, vagy a mezőgazdaság tartja életben. Hanem ez a kétszínűség. A rendszer. Mert mindig a rendszer a hibás. Talán ez is közrejátszik abban, hogy nem igazán beszélhetünk felzárkózásról? Mert egy biztos: a szakadék egyre nagyobb föld szegényei és milliárdosai között.

(A poszt azzal a céllal íródott, hogy elgondolkodtasson, kérdéseket vessen fel. Megírása közben bennem is felvetődött számos kérdés, ami bizonytalanná teheti az elméletet, de ezeket most nem közölném. Egy egyszerű, mérsékelt hangvételű összeesküvés-elméletről van szó tehát.)