Ha tisztán a számszerűsíthető egyenleggel foglalkozunk, akkor az EU-ban Magyarország jelenleg a nettó haszonélvező országok közé tartozik, ami azt jelenti, hogy nagyobb támogatásban részesül, mint amekkora összeggel hozzájárul a közös költségvetéshez. 2004-2010 között több, mint kétszer annyit hívtunk le, mint amennyit befizettünk. Nem kérdés, az EU-val jól járunk. Vagyis jól járhatnánk...
Forrás:EU budget financial report
Jól járhatnánk, ha értelmesen költenénk el a lehívott támogatások nagy részét. Nem készül statisztika, és nem is készülhet statisztika arra vonatkozóan, hogy "jól költjük-e el a pénzeket". Mert mi számít jónak? De valamiért az embernek mégis az az érzése, hogy a pénz egy igen tetemes része csak távolról, nagyon közvetett módon segíti ennek az országnak a felemelkedését. Mert nem mindegy, hogy van egy hatalmas rakás, eredetileg 12 milliárd euró értékű rohadt körténk, vagy van 5 milliárd eurónk cash-ben. Vagy aranyban. Nem mindegy, hogy van egy gazos földterületen álló gödör mellé épített mozgássérült rámpánk 3 millió forintból, vagy van egy helyi gazdaság, ami folyamatosan munkát ad a 3 vidéki munkanélkülinek.
Néhány gyöngyszem következik, példák a "rosszul elköltött támogatásra":
1. Szolgáltatóházhoz kapcsolódó pihenőhely építése Várgesztes centrumában
Támogatás összege: 5.000.000 Ft
2. Besencei teniszpálya (a 126 fős községben 90%-os a munkanélküliség)
Támogatás összege: 3.700.000 Ft
3. Kilátó építése és környezetének rekreációs célú rekonstrukciója Bodrogkeresztúron (40 centiméter magas)
Támogatás összege: 38.376.000 Ft
Ugyan ennek a posztnak nincs konkrét üzenete, "mondása", azért olyan jó lenne látni, hogy ennek a pénznek hány %-a megy el agyatlan baromságokra. Mint a 4-es metró például.
