Az LMP még mindig azzal küzd, hogy eldöntse, mi is az LMP. Azzal, hogy november 26-án a frakció végül megválasztotta Schiffert frakcióvezetőnek, tett egy fontos lépést a kérdés megválaszolása irányába, de ez csak az első lépés kell, hogy legyen egy hosszú úton, ha jót akarnak maguknak.
Mi a pozícionálás?
A marketingben az egyik legfontosabb fogalom a pozícionálás. A pozícionálás leegyszerűsítve azt mondja meg, hogy mi az a termék, amit el akarunk adni, minek akarjuk láttatni. Példának vegyünk egy poharat. Azt mondhatjuk: ez egy eszköz, amiből ihatsz. De rápingálhatunk pár díszt, és azt mondhatjuk: ez egy eszköz, amitől dizájnosabb lesz a lakásod. Vagy rápingálhatunk valamilyen jeleket, és azt mondhatjuk: ez egy eszköz, ami mutatja az identitásodat. Végső soron mindegyikből lehet inni, de nem ugyanazok fogják megvenni, nem ugyanolyan árért, és főleg nem ugyanúgy fognak gondolni arra a tárgyra.
Az LMP lehetséges útjai
A politikai pozícionálás hasonlóan működik: a fejekben elfoglalt hely a lényeg. Az LMP-t 2010-ben alapvetően három szavazói csoport juttatta be a parlamentbe: zöld érzelműek, a politikai rendszer protestszavazói és volt SZDSZ-szimpatizánsok. Ez, valamint a választásokig felépített imázs természetesen korlátozza a lehetőségeket. Összességében az LPM-nek a következő három pozícionálási lehetősége volt a választásokat követően:
- Zöld párt. Így vállalnák hosszú távon a rétegpárti létet. Ha jól csinálják, sok év munkájával olyan stabil szavazói hátterű, a hatalomba is valóban beleszóló szereplővé fejlődhetnek, mint a német zöldek.
- Igazi baloldali párt. Erre is van igény, hiszen csak nagyon kevesen gondolják úgy, hogy az MSZP hitelesen képviseli a baloldaliságot (és itt most részletkérdés, hogy ez mit jelent, meg hogy van-e jobb, meg baloldal. Az emberek fejében vannak ilyen címkék, az a lényeg.) Ez egy olyan, kockázatos kimenetelű harcot eredményezne az MSZP-vel a baloldal vezetésért, mely hosszú távon az egyik szereplő eljelentéktelenedéséhez vezet.
- Középen álló párt. Nyilván ebben van a legnagyobb lehetőség a potenciális szavazószámot tekintve, de talán ez a legnehezebb út is: hiszen ezzel olyan ügyeket kellene hanyagolni, melyek az alap szavazóbázisnak fontosak, és felkarolni olyan ügyeket, melyek ezen szavazóbázisnak, meg a párttagság többségének nem tetszenének. Ám politikában a legelképesztőbb ideológiai pálfordulások sincsenek eleve kudarcra ítélve, mint az láthattuk már nagyon világosan…
Ha pedig nem választanak…
Ha a párt a három közül egyiket sem választja, az a lehető legrosszabb választás. Ugyanis, ha egy párt nem címkézi fel magát, akkor megteszik ezt majd helyette mások. Mind a Fidesznek, mind az MSZP-nek az áll érdekében, hogy a választók az LMP-t beskatulyázzák az új SZDSZ-nek; a dolgok valóban efelé haladnak. Ennek ügyében a kormányoldalról szorgosan meg is tesznek mindent. Az MSZP erőtlenebb és amatőrebb módon, de szintén ebbe az irányba tolja a címkézést: a domináns váltópárt szerepét eljátszva megpróbálja az LMP-t a „kistestvér”-nek, kis szövetségesnek beállítani, azzal a céllal, hogy az LMP a majdani hatalomátvételkor hasonló szerepet töltsön be, mint a volt SZDSZ, csak gyengébb zsarolási potenciállal.
Ha az LMP vezetői nem ragadják meg a gyeplőt, és kezdik el sürgősen és következetesen építeni az egyik imázst, ami a három lehetséges pozícionálás egyikéhez szükséges, nagyon hamar azon kaphatják magukat, hogy már mindenki (még a híveik többsége is) az új SZDSZ-t látja bennük. Ez pedig a lassú, de biztos elmúlással lenne egyenlő.
