Rezsikommandó? 13. havi nyugdíj reload? 75%-os adó a gazdagokra? Akasszuk fel a bankárokat? Építsük le a felsőoktatást és tapsoljuk el a pénzt? A Fidesz és az MSZP kifejezetten hasonló, "közös ügyekben" gondolkodik.
Talán eljött az ideje egy nagykoalíciónak?
A kormány láthatóan ráfordult a kampányra, a "reformok" megvoltak, elbuktak, vagy el sem indultak, de ez már rég nem érdekes. Egy a lényeg: még időben be kell előzni az MSZP-t a képzetlenek, frusztrált munkanélküliek, és nyugdíjasok lekenyerezésében. A választási licit már rég nem a bérből és fizetésből élő, kapaszkodó középosztályról szól. Vagy éppen ellenkezőleg, ez a középosztály csúszott le a magatehetetlenség szintjére? Ha eddig nem tette volna, a következő 10 év erről fog szólni. Eljön a kisemberek országa, ami tovább növeli a szociális demagógia iránti igényeket.
Azt eddig is tudtuk, hogy a szocialisták erősen függnek az inaktívok szavazataitól, de ismétlés a tudás anyja, idézet az MSZP "titkos" stratégiájából (12. oldal):
"A szocialistáknak nem a technokrata értelmiség, hanem a gyakran deprivált, napról napra élő szavazók voksait kell megszereznie: ehhez pedig olyan üzenetek kellenek, amelyek e szavazói csoportokban élveznek széles körű támogatást." (Baloldaliság.Remény.Erő, MSZP 2012)
A Fidesz azonban nagyban épített a bérből és fizetésből élők szavazataira, nem véletlenül ígértek nagy arányú adócsökkentést. Az állami újraelosztás szintjének stagnálásából azonban nem arra következtethetünk, hogy az állami adóelvonás kisebb lenne. Kis állam nélkül viszont nem lehetnek alacsony adók, mert a nagy és gondoskodó állampapa drága - ez elég egyszerű.
Persze van itt egy félreértés. A hozzám hasonlóan a kisebb állam mellett érvelők nem azt akarják, hogy a szegényeket, elesetteket hagyjuk hátra, teret engedve a társadalmi "evolúció" farkastörvényeinek. A szolidaritás lehet alapértéke egy kisebb államot építő kormánynak is. A gondolatmenet csak annyi, hogy válasszuk le a "reménytelen", valódi nyomorban élő legalsó réteget, tartsuk életben őket szociális transzferekkel, és teremtsük meg a lehetőséget számukra, hogy kemény munkával (gyermekeik) felemelkedhessenek. Nekik kell nyugdíjminimum, nekik kell családi pótlék, nekik kell iskoláztatási támogatás, gázártámogatás, rezsitámogatás, nekik van szüksége minden olyan szociális transzferre, amelyet most sok középosztálybeli is megkap - helytelenül.
A legszegényebb réteg "leválasztásával" párhuzamosan, az adórendszer átalakításával (adócsökkentéssel) gyúrjunk egy erős, széles társadalmi csoportokat átfogó középosztályt. Az általános adócsökkentés helyett itt érdemesebb lehet felső "tízezret" valamelyest komolyabban megadóztatni, hogy abból a középosztály alsóbb rétegeinek adókedvezményeit finanszírozni tudjuk. Jobb lehet a progresszív adórendszer, mindenesetre szó sem lehet 75%-os "gazdagadóról", mert az egyértelműen a jövedelmek végérvényes eltitkolásához vezetne.
A két, populizmusra hajlamos nagy párt ellenben kimondatlanul, egyre több pénzt venne el az erejét vesztő, de még létező középosztálytól, hogy az egyre nagyobb számú "kisembert", az egyik napról a másikra élőket el tudja látni. Így a napról napra élő szavazók egyre többen, a még dolgozni, vállalkozni, családot fenntartani, netán exportra termelni képes szavazók pedig egyre kevesebben lesznek. Ez a társadalompolitika önigazoló, mert az ezzel járó jövedelemújraelosztás azt eredményezi, hogy akitől elvesznek, az lecsúszik, így az ő szociális igényeivel tovább bővül a lecsúszottak köre.
Ha pedig bővül a lecsúszottak köre, nő az igény a szociális demagógiára, a populista üzenetekkel operáló pártokra, akik nem felemelni akarják az embereket, hanem lélegeztetőgépen tartani. Szavazógépekre van szükségük, akik szavazata olcsó ígéretekkel megvehető.
Az igazi probléma szerintem az, hogy már átlendültünk egy határon. Ezen a határvonalon innen már többségben vannak a kisemberek. És egyre többen vannak, ahogy az állam egyre kevesebbet tesz a középosztály megerősítéséért. Nélkülük nem lehet választást nyerni.
Ugyan nem olvastam erről semmilyen kutatást vagy felmérést, de meg merném kockáztatni, hogy a "deprivált szavazói csoportok" választási aktivitása sokkal nagyobb, mint az általam emlegetett középosztálybeli szavazóké. Talán abban is lehet valami, hogy ezért lehet ennyi bizonytalan szavazó. Senki sem szól hozzájuk. A Fidesz lemondott róluk, az MSZP-t sosem érdekelte a sorsuk.
De ebből a lefelé vezető spirálból így nincs kiút. Ezt az irányt folytatva megvalósulhat a 10 millió koldus országa című "koncepció". Eljöhet a kisemberek országa, ahol az állam az egyetlen opció az életben maradásra.
