A 2000-es évek politikájának lövészárkai személyek körül húzódtak. Karakterekre, karizmatikus politikusokra szavaztunk, és hittünk bennük - függetlenül attól, hogy mit akartak csinálni ezzel a nyomorult országgal. Talán a nagy arcoknak – Gyurcsánynak és Orbánnak - a csodálat, a fanatizált tömeg, és a feltétel nélküli hit okoz örömet. Az igazán nagy baj nem is ez, hanem az, hogy a program, a tenni akarás, a cselekvés, és a csapat jelentősége elsikkadt a mindent domináló karizmák mögött. Erre most megjelent a palettán egy szürke, unalmas, talán csak heveny pislogásáról megjegyezhető Bajnai Gordon, akitől a bizonytalan szavazónak számító pár millió választópolgár programot vár. Én legalábbis.

Együtt? 2014

Az egészen biztos, hogy Bajnainak egyedül nem fog menni – „kell egy csapat”. De az is biztos, hogy ez az arc nem egy hataloméhes valakit rejt. Szerintem Bajnai előzetesen két „KO-kritériumot” határozott meg, amelyek bukása esetén nem alapít pártot és nem indul a választásokon 2014-ben. Az egyik ilyen kritérium a „reális esély” megléte lehet. Különösen a regisztráció eltörlése előtt volt ez fontos, hiszen az ellenzék összefogása nélkül a Fideszt kvázi nem lehetett volna leváltani. Bajnai Gordon vagy miniszterelnök lesz, vagy visszamegy oda, ahonnan jött, de az biztos, hogy nem lesz egy kis párt frakcióvezetője, és nem csinál SZDSZ 2-t.

A másik alapvető kritérium az ellenzéki összefogás lehet. Természetesen a két dolog kéz a kézben jár, hiszen ellenzéki összefogás nélkül nem nagyon lehet reális esély sem, bár ki tudja. Az összefogás azonban nem csak időleges összeölelkezést jelent, sokkal mélyebb, programszintű egyeztetés kell. Mondjuk ki: kell egy közös program, amit minden csatlakozó tag elfogad.

Közös program? Nehéz ügy.

Bár az LMP időlegesen kihátrált a csatlakozás elől, elvileg bármikor visszafarolhat Bajnai mellé, így a reális esély kritériuma teljesülhet. Az MSZP-vel nemrég folytak/folynak a tárgyalások, a 4K szóra sem érdemes. Az elvi együttműködés előtt tehát nincs igazi akadály, mindenki le akarja váltani a Fideszt, és mindenkinek kell a bársonyszék, de itt véget is érnek a közös pontok. Mivel az Együtt 2014 aktuálisan az MSZP-vel folytat tárgyalásokat, érdemes lehet foglalkozni kicsit azzal, hogy milyen irányok ütközhetnek ezeken a tárgyalásokon. És elsősorban a programszintű, és nem a hatalommegosztásra vonatkozó kérdésekre gondolok, nem mintha utóbbi nem lenne kifejezetten fontos.

Bajnai, a technokrata

Ahogy mondtam, Bajnainál nem a személyiség számít, alapvetően nem populista politikusról van szó. Korábbi megszólalásai, a Haza és Haladás Alapítvány oldalán publikált írásai, és korábbi miniszterelnöksége is arra utalnak, hogy a nagy, etatista állam helyett egy jóval kisebb, hatékonyabban működő államot képzel el – a társadalmi szolidaritás fenntartása mellett, de a jóléti rendszerek átalakításával. Új kiegyezésre, az árkok betemetésére törekszik, és színes politikai palettát vízionál, melyben a pártok alapkérdésekben meg tudnak egyezni. A megszorításokat, reformokat – amelyek a kisebb állam képéhez elengedhetetlenek – nem tartja ördögtől valónak, ha azok ténylegesen nagyobb hatékonyságot eredményeznek. Tandíjpárti, piacpárti, az egykulcsos adót sem utasítja el élből, sőt. A fiskális szigor, és a nemzetközi szervezetekkel való aktív együttműködés alapelemei a terveinek, fenntartható rendszereket képzel el, melyek alapja a gazdasági stabilitás.

Az MSZP tragikusan az ellentéte ennek

Ahelyett, hogy saját szavaimmal írnám körül az MSZP nyilvánvaló terveit, beszédesebb a szocialisták nemrég „kiszivárogtatott” stratégiája. Idézetek következnek:

1. Az árkok további mélyítése a cél:

„Az MSZP számára minél inkább kétosztatú a politikai verseny, annál jobb. A választók továbbra is képesek és hajlandók Fidesz-MSZP versenyben gondolkodni – de csak akkor, ha mintegy „mesterségesen” teremtjük meg ezt a helyzetet számukra.”

2. További eladósítás, no megszorítás:

„Fontos, hogy az MSZP kompakt gazdaságpolitikai koncepcióval rendelkezzen, amelynek középpontjában nem a fiskális fegyelem, hanem a növekedés és a munkahelyteremtés áll. Az MSZP nem állhat elő semmilyen megszorító programmal.”

3. Szent tehenek védelme bármi áron:

„(…) semmilyen olyan lépés nem támogatható, s főleg nem kezdeményezhető, ami a nyugdíjasokat a legkisebb mértékben is hátrányosan érintené.”

4. Teljesen értelmetlen, az adóbevételek csökkenését hozó „gazdagadó”

„a szocialistáknak meg kell fogalmazniuk néhány, kézzelfogható, valóra váltható, a baloldaliságot jól mutatóígéretet. Francois Hollande esetén ilyen volt a 75 százalékos adókulcs a leggazdagabbakra – ehhez hasonló javaslatban gondolkodhat az MSZP is.”

5. Az inaktívak igényei – és azok odaadó kiszolgálása

„A potenciális szavazók (…) a szociális kiadásokat egyöntetűen növelnék – ehhez képest az adócsökkentést és a gazdasági egyensúlyt sokkal kevésbé tartják lényegesnek.”

Lehet így értelme az együttműködésnek?

Ismerve a szocialisták mentalitását, programját, és korábbi állhatatos „munkáját”, erős bennem a kétség, hogy velük együtt bármi sikerülhet. És még nem beszéltünk arról a fájdalmas dologról, hogy a háttér-megállapodásokon az is eldöntésre kerül majd, hogy hány tárcát, hány önkormányzatot, hivatali pozíciót és állami céget kapjanak a szocik. Lehet, hogy Bajnai jó miniszterelnök lenne, de ő nem erős személyiség. Kell egy nagyon jó csapat mögé, ami a szocialistákkal aligha sikerülhet. És bizony Orbán rendszere sem csak a „fejétől bűzlik”, az elhibázott intézkedések javarészt az inkompetens miniszterektől, államtitkároktól jönnek. Hiányzik a jó csapat. De Bajnainak sikerülhetne ettől jobbat alkotni az MSZP-vel? Nem vagyok benne biztos.