Címkék

"garbage in garbage out" (1) 10 millió koldus országa (1) 23 millió román (1) 85 000 forintos alapilletmény (1) Acemoglu (2) adócsökkentés (4) afrikai migráció (1) alapkamat (1) államadósság (5) állami vagyonkataszter (1) állami vagyonmérleg (1) állami vagyonnyilvántartás (1) Állítsuk meg Brüsszelt (1) anticiklus gazdaságpolitika (1) ATV (1) Bajnai (4) bajnai (2) Bajnai Gordon (1) Bajnai megváltó (1) Bajnai Mesterházy paktum (1) Bajnai technokrata (2) baloldali populizmus (1) bankkartell (1) bankok profitja (1) bankrendszer ROE (1) bankszövetség (1) belső finanszírozás (2) Beruházások (1) beruházások (1) Besencei teniszpálya (1) bevándorlás (1) Bevándorláspolitika EU (1) Bodrogkeresztúr kilátó (1) Bokros Lajos (1) börtönkísérlet (1) demagóg (1) devizahitelezés (1) diákhitel (1) Diákhitel 2 (1) Diákhitel Központ Zrt. (1) diákhitel törlesztése (1) divide et imperia (1) Dublin III. (1) egyéni vállalkozók adóterheinek csökkentése (1) Együtt 2014 (2) együtt 2014 (1) Együtt 2014 program (1) egy főre jutó GDP (1) eladósodás (1) ellátórendszerek reformja (4) Ellenségkép (1) ellenzéki bloggerek (1) ellenzéki együttműködés (1) Erdős Virág (1) Erste (1) EU támogatások (1) EU támogatások mérlege (1) Export (1) Exportáló vállalatok beruházásai (1) Felcsúti stadion (1) Felcsút Fc (1) felsőoktatás (2) Fidesz (1) fiskális szigor (1) fizetős egészségügy (1) fizetős felsőoktatás (3) Földtörvény (1) függetlenség (1) gazdasági ciklusok (1) GDP / Fő (1) gdp arányos államadósság (1) GDP növekedés (1) GDP összetevői (1) George Carlin (1) Gyurcsány (1) Gyurgyák János (1) HAHA (1) hallgatói hálózat (1) hazautalások külföldről (1) Hegymenet 2017 (1) Hegymenet Osiris (1) hiánycél (1) historikus államkötvényhozam (1) hitel (1) hitelpiac (1) Hoffmann Rózsa (2) HÖK (1) HÖOK (1) HVG (1) illiberális demokrácia (1) imf hitel (1) index.hu (3) Index.hu (5) járai (1) javaslatnélküliség (1) jegybank (1) jólétszivattyú (1) JozanParaszt (1) Józan Paraszt (1) kamatszint (1) kamatszivattyú (1) kamatteher (1) kampánygépezet (2) Kanadai kormány plakátjai (1) Kanadai romák (1) Kiszivárogtatott MSZP stratégia (2) kiszorítási hatás (1) kis állam (5) kivándorlás (1) kivonulás (1) kockázati tőke (1) költségvetés (1) konteó (1) Kormányzati beruházások (1) kötvényhozam (1) Kriza Ákos (1) külföldiek kezében lévő államadósság (1) Lakossági beruházások (1) Lakossági fogyasztás (1) lakossági hitelállomány (1) Lázár János (1) lejáratás (1) LMP (2) LMP kommunista (1) Maersk árbevétel (1) Magyarország 15 év múlva (1) magyar államkötvény hozam (1) magyar állampapír hozam (1) Magyar bérek versenyképessége (1) Magyar Hírlap (1) Magyar Nemzet Online (1) matolcsy (1) Matolcsyzmus (1) matolcsyzmus (1) Matolcsy fő bűne (1) Medgyessy (1) média tematizálás (1) Megújult MSZP (1) menekültügy (1) Miért buknak el a nemzetek? (1) migráció (1) migráció közel-kelet (1) MNB (1) MNB államkötvény (1) MNV Zrt. (1) MSZP és Bajnai (2) Na most akkor... (1) negatív kampány (1) negatív vitakultúra (1) nemzetközi hitel (1) nettó hiteltörlesztés (1) ne kiálts farkast (1) NGM (1) NOL (1) Nyitott társadalom (1) oktatási reform (2) Orbán (1) Orbán Felcsút (1) Orbán rezsim (1) örök ellenzékiség (1) összeesküvés (1) oszkó (1) pénzügyi jogok biztosa (1) plakátkampány Miskolcon (1) politikai szócsövek (1) Populizmus (1) portfolio.hu (3) portfolioblog (1) portfolioblogger (38) posztmodern (1) posztmodern filozófia (1) Prezi (1) prociklikus gazdaságpolitika (1) Puskás Akadémia (1) rasszizmus (1) reál GDP (1) reformer (1) régiós GDP (1) Richard Roderick (1) Robinson (1) roe (1) röghöz kötés (1) romák integrációja (1) roma stratégia (1) Róna Péter lemondólevele (1) Ron Werber (1) Schengen menekültek (1) Schiffer (1) social impact bond (1) Soros György (1) svájci offshore (1) szalámitaktika (1) szélsőbaloldal (1) szélsőjobboldal (1) személyi garanciák (1) szociális kötvény (1) tandíj (1) Tandíj (2) tandíjhitel (1) társadalmi felelősségvállalás (1) társadalmi kötvény (1) társadalmi probléma megoldásának finanszírozása (1) tisztakezű politikus (1) tömegképzés (2) Top 10 bank (1) tranzakciós adó (1) tranzakciós illeték (1) trükköző bankok (1) Túlzottdeficit eljárás (1) tusványos (1) újkommunisták (1) unortodox (1) Ustream (1) választási program nélkül (1) Vállalati beruházásoka (1) vállalati hitelezés (1) vállalati hitelezés regionális (1) vállalkozás (1) válságkormány (1) Várgesztes rönkök (1) vers (1) versenyképesség (1) veszteséges bankszektor (1) Why Nations Fail (2) Zimbardo (1)

Ha tetszett, lájkold!

Mottó

"A nemzet közös emlék a múltból, közös terv a jövőre" Ernest Renan

Írj nekünk e-mailt!

A kommentelési lehetőség mellett bátran írj nekünk e-mailt, ha bármilyen észrevételed, javaslatod van a blogunkkal kapcsolatban.

Ahová írhatsz: jozanparasztok@gmail.com

Köszönjük!

2012.12.19. 15:00 Szerző: Józsi bá'

Címkék: tandíj demagóg adócsökkentés portfolioblogger Fidesz Orbán Gyurcsány ellátórendszerek reformja kis állam

Hátra arc – mert nekünk demagógok kellenek

 

Harmadszor is elbukott a tandíj

Az egyetemekre 2013-ban államilag támogatott képzésre felvett hallgatók száma nem lehet kevesebb a tavalyinál, azaz 55 ezernél – ezzel a tandíj ötlete Bokros és Gyurcsány után harmadszor is elbukott. Az most is nyilvánvaló, hogy Orbán a népszerűségét a legkisebb mértékben sem akarja kockára tenni, és a számára jelentéktelen Hoffmann Rózsát lazán beáldozta. Mivel sokadszorra teszi ezt, mondhatni várható volt. Innentől Rózsa számára vége a játéknak, nem mintha sajnálnunk kellene, van helyette egy szakmailag talán kompetensebb Pokorni. De ez mind jelentéktelen.

A tandíj szimbolikus ügy   

Mindez azért jelentéktelen, mert közben egy a felszín alatt húzódó harc bukott el újra. Ez a harc az egyre szűkülő adózó réteg, és a többségi társadalmat képező inaktívok között zajlik. Előbbiek folyamatosan az adócsökkentésért sírnak, utóbbiak semmilyen, a nekik „járó” szolgáltatásról nem hajlandóak lemondani. Ez megy 20 éve. Mért nem lehet végre felfogni, hogy adócsökkentés nincs kiadáscsökkentés nélkül? Mért nem jut el végre a még dolgozni képes, és akaró emberek agyáig, hogy igen, részben le kell mondanunk az idősek inflációkövető nyugdíjemeléséről, az ingyenes egészségügyi ellátásról, vagy az ingyenes felsőoktatásról? Mert ezek a költségvetés kiadási szerkezetének fő súlypontjai.

Társadalmi szolidaritás?

Persze, mindenkinek vannak idős szülei, nagyszülei, vagy egyetemen tanulni akaró gyermekei, ezért nehéz azt mondani, hogy az adócsökkentésért cserébe nekik kevesebb jut majd. Nehéz kiállni amellett, hogy az egyetemen tanuló hallgatók nagy részének valamilyen szinten hozzá kellene járulni a képzés költségeihez. De döntsük el végre, hogy mit akarunk: a munkából élőket preferáljuk, vagy azt, aki az állam csecsén él? Mért nem lehet több pénzt adni mindkét csoportnak, csak egyféleképp: az állam további drasztikus eladósításával. Ezt akarjuk? Mért nem vagyunk képesek végre egy olyan politikust választani, aki nem ringat minket abban a reményben, hogy mindenkinek jobb lesz? Mért nem látja senki az adócsökkentés, és az állami kiadások növekedése közti ellentmondást? Mert nem népszerű. Mert nekünk demagógok kellenek!

„Amit a politikusok ellopnak, abból lehetne adót csökkenteni”

Igen, mindenki ezt szajkózza, ha „megszorításról” vagy „reformról” van szó. De itt az ideje, hogy belássuk, az elmúlt 20 évben volt MDF-es, Kisgazda, Fidesz-es, MSZP-s, és SZDSZ-es kormányunk, és mindig volt egy Simicska, hívták azt bárhogy is, aki a pénzszivattyú végén viháncolt. Miből gondoljuk, hogy a következő kormánynak tiszta lesz a keze, amikor a múlt tanulságai nem ezt sugallják? Az a nagy helyzet, hogy nekünk kell megtenni az első lépést, nekünk kell először lemondanunk. Most mondhatnánk, hogy igen, „megint nekünk”, de ez nem igaz. Az elmúlt években elvileg folyamatos megszorítások voltak, de az állam közben nem lett kisebb, így az adóteher sem tudott csökkenni. A torta lett kisebb gyerekek, mi termelünk kevesebbet és szarabbat, és mi vettük fel a hiteleket, amit nagyrészt szétosztogattunk. Hét szűk esztendő következik.

Hányó tök.jpg

Ha lesz egy kormány, amelyik „tökös”

Amíg minden változást leszavazunk, amíg ragaszkodunk minden, nekünk „járó” dologhoz, amíg az ország zuhan a lejtőn, addig nem érdemes Magyarországon tervezni. Az, hogy az Orbán-kormány folyamatosan megfutamodik, nagyobb kudarc, mint Gyurcsány kudarca, mert Gyurcsány legalább elment a végsőkig, és végül a párton belülről buktatták meg, mert a vén káderek féltek változásokkal járó tüntetésektől. Féltették a seggüket. Kétharmaddal ez édeskevés, Magyarország nem került új vágányra, zuhan tovább a semmi felé, mert a gazdasági hanyatlás társadalmi hanyatlással jár együtt.

 

A két kiút

A kiút jöhet felülről, vagy decentralizáltan. Azáltal, hogy mi emberek változunk meg, hogy mi emberek képesek leszünk végre lemondani az utazási kedvezményekről, az ingyenes egészségügyi ellátásokról, arról, hogy gázár-támogatás van, hogy 2-300 ezres nyugdíjakat fizetünk tömegével, hogy kétszer annyi a rokkant, mint a környező országokban, arról a szemléletről, hogy mindenkinek minden csak „jár”, akkor a politikusok is észlelik majd a megváltozott társadalmi elvárásokat.

De a kiút érkezhet felülről is, egy olyan stabil kormány és kormányfő személyében, aki pragmatikusan, kitartóan és gyorsan, de kidolgozott programmal képes végigverni a változásokat a nagy ellátórendszereken. Nem az a lényeg, hogy tökéletes rendszereket alkosson, hanem hogy a változások mélyrehatóak legyenek – utána azokat rugalmasan alakíthatjuk, finomíthatjuk. Ehhez tökös kormány kell, aki bevállalja a bukást, tűri a tüntetéseket. Egy olyan vezető kell, aki nem részegül meg a hatalomtól, hanem hatalmát az ország jobbítására használja. Ezzel bekerülhetne a történelemkönyvekbe. De így mit írnak majd erről a korról a történelemkönyvek?

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jozan-parasztok.blog.hu/api/trackback/id/tr764973241

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kerek négyszög 2012.12.19. 16:35:37

No azért össze vannak mosva itt a dolgok rendesen. A mostani tandíj egy önköltségi térítést jelentett volna, ami hatalmas különbség az eddigi hozzájárulással azemben. Több nagyságrendű eltérés. A tandíj ugyan úgy kell igen is mint a vizitdíj is kéne nagyon, de csak akkora mértékben, ami a kvázi ingyenességet szüntetné meg. Mert a kvázi ingyenesség hihetetlenül romboló hatású, abból mindenki annyit szeretne markolni, amire semmi szüksége, de ami egy Kelet-európai embernek ingyen van, abból habzsolni , spájzolni szeretne. Erre nevelt minket a kommunizmus. Tehát a 2000 Ft -os tandíj és a 300 Ft -os vizitdíj nagyon hiányzik, nem is az abból befolyó összegek miatt, hanem az ingyenesség miatti harácsolás elmaradása miatt, ami összegben messze többet hozna az államnak úgy, hogy senki nem rokkan bele anyagilag.

Józsi bá' · http://jozan-parasztok.blog.hu/ 2012.12.19. 17:01:05

Teljesen igazad van, a Hoffmannrózsa-féle tandíj aránytalanul nagy terhet rakott volna a diákok vállára.

Viszont ha az a kérdés, hogy van tandíj, vagy nincs tandíj, akkor inkább legyen időlegesen egy nagyobb, sokk-szerű terhelés, mint semmi.

Mert ezzel a döntéssel még 10 évre konzerváltuk az általad is leírt hozzáállást, a rendszert. És nem csak a felsőoktatásban, hanem az egészségügyben, és a tömegközlekedésben is.

Ha maradt volna az eredeti koncepció, akkor azon úgyis finomítottak volna, hogy akkor mégis legyen 20-25 ezer hely, mégse legyen annyi a részösztöndíj önköltségi része, amennyi, stb.

Szétlobbizták volna ezt, ebben biztos vagyok, de legalább az elv, hogy az állam emlőiről le kell válni, elkezdett volna dolgozni az emberek fejében.
süti beállítások módosítása